Időutazás fotós szemmel – Bali varázslata

Amióta csak az eszemet tudom, mindig is lenyűgöztek a távoli kultúrák – és itt nemcsak földrajzi, hanem időbeli távolságra is gondolok. Mindig is érdekelt például az egyiptomi mitológia, a görög vagy a római világ. Talán éppen ezért volt rám olyan nagy hatással Bali, amikor fotóztam és forgattam ott. Valóban olyan érzésem volt, mintha időutazáson vettem volna részt.

Amikor először jártam Ázsiában, feltűnt, hogy nemcsak térben, hanem időben is egyfajta utazást tettem. Az építészet, a kultúra, a vallás, a természeti adottságok – minden teljesen más. És ezek együttese egy egészen más világot hoz létre. Számomra Bali ennek az egyik legjobb példája.

Egy évig éltem ott, nemrég pedig újra két hónapot töltöttem a szigeten, hogy felelevenítsem az emlékeket és új fotókat készítsek. Az a csodás a Balin készült fotókban, hogy elsőránézésre könnyen azt hihetnénk, akár 300-400 éve is készülhetett volna. Az öltözetek most már kicsit modernebb anyagokból készülnek ugyan, de a természetes elemek – fa, pálmalevél, virágok, rizs – ma is jelen vannak. Az épített környezet – kő, fa, minimális fém – szintén ősi hatást kelt. Talán csak az ékszerek vagy egy óra árulhatják el, hogy nem a múltban járunk.

Fotósként különleges élmény olyan helyeken dolgozni, ahol az ősi kultúra ennyire élő része a mindennapoknak. Általában két dolog az, ami kizökkenthet minket az illúzióból: a mobiltelefonok és a műanyag vagy üvegből készült eszközök, pl. zacskók, táskák, szemüvegek. Ezek azok, amik emlékeztetnek arra, hogy valójában a jelenben vagyunk. De Balin még így is rengeteg olyan jelenetet lehet elcsípni – különösen a rituálék során –, ahol semmi sem utal arra, hogy 2025-ben járunk. (Vagy a balinéz naptár szerint 1947-ben – de ez egy másik történet.)

Most szeretnék hozni pár példát arra, hogyan lehet fotós szemmel időutazni.

Tudom, hogy nem mindenkinek van lehetősége Balira utazni, de Magyarországon is számos hely van, ahol a múlt rekonstruálható. Gondoljunk csak a kosztümös vagy háborús filmekre – várak, kastélyok, kápolnák, erdők. Aki elhivatott, az itthon is találhat ilyen helyszíneket. A különbség Balival szemben az, hogy ott nem kell rekonstruálni semmit. A kultúra és a vallás természetes módon jelen van a mindennapokban.

Szinte minden településnek van temploma, főtemploma, oltára, vagy szent forrása. Ezekhez a helyiek hagyományos viseletben járulnak, és a turisták is követik ezt a szokást. Igaz, a turisták is tudnak kizökkentő tényezőként hatni, de ha például egy ünnepségen veszünk részt, csodálatos, autentikus képeket készíthetünk általában.

Én is így időzítettem a legutóbbi utamat, hogy részt vehessek a Nyepi-n, ami a balinéz újév. Az ezt megelőző időszak a megtisztulás időszaka – a Melasti –, amikor az emberek a tengerpartra vonulnak, hogy szent tárgyaikat és önmagukat is megtisztítsák. Az újév előtti este óriási démonszobrokat visznek végig a falvakon, transzban táncolva, kántálva. Ezekkel szimbolizálják a gonoszt, amit a papok szentelt vízzel megszelídítenek vagy el is égetnek a következő napokban. Ha valaki Balira szeretne utazni és ilyen képeket készíteni, érdemes márciusra időzíteni az utat – az újév és a körülötte történő ünnepek minden évben máskor vannak, de ez előre kikereshető.

Nagy előnye a balinéz templomoknak, hogy sokszor még ma is természetközeli, érintetlen környezetben találhatók. Például a Besakih, a Tanah Lot vagy a Pura Lempuyang is érintetlen, gyönyörű tájakon állnak. Ha szerencsénk van, és helyiekkel is találkozunk, akik hagyományos ruhában vannak – ami az idősebb generáció körében a mindennapok része – akkor különösen varázslatos képeket készíthetünk.

Filmezni persze nehezebb, mert hosszabb jeleneteknél nagyobb az esély, hogy megjelenik egy óra, telefon, szemüveg, motor vagy autó, ami kizökkenti a nézőt. De még így is sok olyan részletet lehet találni – tengerparton, dzsungelben, templomoknál –, ami visszarepít minket az időben.

Az egyik legikonikusabb ilyen hely az Ubudban található Majomerdő. Ez a város viszonylag jól megőrizte kulturális miliőjét – tele van templomokkal, palotákkal, múzeumokkal. A Majomerdő különösen különleges: egy dzsungel, amit több száz éves fák nőttek be az idők során. Itt találkozhatunk ősi kőtemplomokkal, majmokkal, néha varánuszokkal – igazi keveredése ez az emberi kultúrának és a természetnek.

Egyébként az „Ízek, imák, szerelmek” című film egyik híres jelenete is itt játszódik, amikor Julia Roberts átbiciklizik egy dzsungeles részen – ez valójában a Majomerdőben található. Ez a film kissé idealizált képet fest Baliról, sokan emiatt utaznak oda, aztán meglepődnek, hogy a valóságban Bali nem mindig ilyen idilli. Főleg a déli részeken tapasztalható nagy forgalom és városi környezet sok turistát meglep első találkozásuk alkalmával. Erről egyébként külön videót is készítettem, ha érdekel, nézd meg a youtube csatornámon.

Ázsiában természetesen vannak más hasonló helyek is – például Angkor Wat vagy néhány thai templom –, de ezek gyakran már beépültek a modern környezetbe vagy nem az élő mindennapi élet részesei és főleg a túristák látogatják. Balin viszont még mindig könnyen találhatók olyan helyszínek, ahol az ember úgy érezheti: visszautazott az időben.